Az ágyvakond a meleg ágyak alá költözik be. A lustázó emberek alatt ássa felszínre magát, hogy azok testük melegével fűtsék az ő járatait és odúját. Nálunk az én ágyam alatt vezetnek a fent említett alagutak, és általában Tami az, aki miatt felás az ágyvakond. Szerinte ez csak mese, nem hitte el nekem, hogy ha nem kel fel, kényelmetlen dudorokon kell majd feküdnie. Tegnap délelőtt a kanapét melegítette, mert hát oda is fel kéne ásnia, ha létezne ilyen lény, de aztán rájött, hogy ez azért nem történhet meg, mert az alá rendszeresen bemászik a macska, aki nyilván rettegésben tartja szegényt. Ma hajnalban pedig “szeretlek ágyvakond, gyere megmelegítelek” felkiáltással mászott be mellém. Gyönyörű, ahogy elvarázsolja még néha a mese.
Egyébként a labor igazolta a félelmeinket, természetesen az az értéke pocsék megint, ami miatt kórházban is voltunk. Viszont hétfő óta lett tünet a tüdején, így most antibiotikum, a kúra után kontroll vérvétel, addig meg csendes szorongás, hogy ugye inkább tüdőgyulladása van, mintsem ismeretlen eredetű bármi más.